2017. március 30., csütörtök

Mazsola, Manócska, Tádé és a tökház


Az évek jönnek-mennek, de Mazsola és Manócska örök. :-) Mindig is ez volt a legkedvesebb mesénk (talán csak Pettson és Findusz tudott a nyomába érni), és a gyerekek mostanra ki is nőhették volna, de nem így történt. A kis zöld malac és a csíkos harisnyás manó most is megfér a "nagyosabb" mesék mellett, ugyanolyan szeretetben és becsben tartva őket, mint sok évvel ezelőtt, amikor a pici Nagyobbik hallgatta áhítattal, és mint néhány éve, amikor a Kisebbiknek kellett ezerszer is újraolvasni a tökházbeli történeteket.  

Hogy mi lehet a varázsa ezeknek a meséknek, amelyekben tulajdonképpen csupa hétköznapi dolog történik, mindenféle Disney-csillogástól mentesen? Nálunk biztosan az, hogy a gyerekeknek nagyon könnyű volt azonosulniuk Mazsolával és Tádéval, egyszerű kis kalandjaikkal, testvérkapcsolatuk konfliktusaival és megbékéléseivel, nekem pedig Manócskával, ahogy egyfolytában lavírozni próbál a teendők tengerén, süteményt süt és igazságot oszt, miközben a munkáját is igyekszik elvégezni. Igaz, Manócskának fényévekkel nehezebb a dolga, mint nekem, hiszen ő egyedülálló szülőként birkózik két kiskorú nevelésével, bár Varjú bácsira ugye mindig számíthat.
Lényeg a lényeg, a tökházbeli kalandok a mai napig nagy kedvenceink, és iskolába menet rendszerint reggel a Mazsola-hangoskönyveket hallgatjuk, Für Anikó csodálatos előadásában. 

A Kisebbik időről időre mindig előáll a kéréssel, hogy készítsük el a tökházat és a lakókat - a figurákat egyszer már évekkel ezelőtt meg is gyurmáztam, de a tökházra semmilyen jó ötletem nem volt, ami kicsit is tökházszerű lenne - de Ti most már biztosan sejtitek, hogy nemrég megszállt az ihlet. :-)
Végre ráébredtem, hogyan lehetne a tökházformát - legalábbis nagyjából - kialakítani, és hozzá is kezdtem. A dolog nagyjából három hónapot vett igénybe, nem mintha ennyire sok munka lett volna vele, egyszerűen csak nagyon kis szabadidőket tudtam keríteni hozzá. Plusz az elmúlt évek alatt a korábban meggyurmázott figurák már teljesen leamortizálódtak, és ezeket is újra kellett alkotni - egy lábatlan Manócska és egy fej nélküli Tádé igencsak brutális látványt nyújtottak volna a vadiúj tökházban... vagy csak én nem vagyok eléggé Tarantino-rajongó. :-)

Amikor megvolt a tökház kialakításának ötlete, már akkor is tudtam, hogy nem "igazi", zárt ház lesz, inkább csak olyan díszletház, ami egyik oldalról teljesen nyitott - a játszhatóság fontosabb szempont volt a valósághűségnél. Bízom benne, hogy így is tetszeni fog majd a Kisebbiknek, de majd csak a névnapján fog kiderülni ez, addig ehet engem a penész. :-)

A tökház alapjával kezdődött tehát minden, amihez egy teljesen szimpla, nagyobb kartondobozt választottam:





Az oldalsó dobozfüleket visszahajtottam, és alaposan be is nyomogattam a doboz belsejébe - mivel a fülek hosszabbak voltak, mint a dobozoldalak, nem kellett ragasztani, így is jól a helyükre szorultak.





Összegyűjtöttem a házból a kidobásra váró újságokat, és hevenyészett hurkákra gyűrtem a lapokat:





A hurkákat celluxszal elkezdtem a dobozra rögzíteni:





Oldalra, majd a doboz tetejére is, valamelyest íves formát kialakítva.





A hurkák ragasztását a doboz belső oldalán is folytattam. Ezután további sok celluxcsíkkal szorosan tömöttre formáztam az újságpapír-borítást.





A doboz hátuljára is sok-sok újságpapírhurkát ragasztottam:





Amikor kellően tökházformájúnak éreztem a dobozt, elkezdtem beborítani a celluxos újságpapírt - dekupázsragasztóval rögzített és átkent papírtörlő-darabokkal fedtem be.





A cél az volt, hogy a celluxos újságpapírt teljesen befedje a fehér papírtörlőréteg, hiszen ezt nagyon jól lehet később színre festeni.





Teljesen beborítva szép fehér lett a ház alapja. :-)





Megvártam, míg teljesen szikárra száradt a papír, és elkezdtem narancssárgára festeni.





Majd egy szivaccsal sárgás-barnás foltokat nyomogattam rá (hiszen egy igazi tök sem tökéletesen narancssárga), és a tök csíkjait is ráfestettem:





A tök tetejére vágtam egy lyukat, és beleragasztottam egy vastagabb ágdarabot, mellé pedig zöld filcanyagból kivágott leveleket.





Ezen a ponton nem készítettem képet a tök egészéről, úgyhogy kénytelen vagyok rátérni a berendezésre, de később természetesen fog látszani a kész házikó :-) 

Berendezés alatt igazából egyetlen olyan tárgyat értek, amellyel komolyabb munka volt - Manócska tűzhelye, ami a tökház meghatározó része, tehát muszáj volt elkészíteni... próbáltam képet találni róla, de ezen is csak a felső része látszik:





Ebből is látszik viszont, hogy nem egy szokványos darabról van szó. Viszont mivel fontos szerepet játszik a mesében - Manócska ezen főz, és a kályhalyukban mind Mazsola, mind Tádé imád heverészni -, megpróbáltam az eredetihez viszonylag hasonlóra készíteni.

Ezért egy popcornos doboz oldalsó részét levágtam:





És a tökháznál bemutatott, újságpapíros-celluxos megoldással ezt is beborítottam az oldalait (előbb persze kivágtam a kályhalyukat). A tűzhelynek van egy felső, búbos része, ezt egy darabka kartonra ragasztott újságpapírgombóccal reprodukáltam.





Beborítottam ezt is papírtörlővel a fent leírt módon, majd színre (és persze koromfoltosra) festettem.





Slendrián módon erről sem készítettem "ilyen lett" képet, de ez is fog látszani hamarosan az összképen. :-) Az alsó részre egy barnára festett kartonlapot ragasztottam, és erre a búbot, ami kapott még egy kisajtót is.

Egy ablakot mindenképpen szerettem volna, ezt nyelvlapocból készítettem el, színre festettem, és textilt ragasztottam mögé.





Mivel a ház igazából egy nyitott félház, a játszhatósághoz szükség volt még egy kis térre - gondoltam, Manócskáék szívesen töltenének egy kis időt kint az udvaron, úgyhogy egy falapot szivaccsal udvar- és kertszínűre festettem :-)





Ezt a falapot pedig beragasztottam a tökház alá.

Ezután már csak a figurák elkészítése volt hátra - ehhez süthető gyurmát használtam. Mazsola, Tádé és Varjú bácsi viszonylag egyszerűen elkészíthető, Manócskához viszont kellett egy kis megerősítés, hiszen egy magas és vékony, mégis anyaggazdag figuráról van szó: ezért a két lábán egy-egy hosszabb fapálcát vezettem végig, erre a két pálcára húztam a testet és a fejet, és így kellően stabil lett.
A figurákat 100 fokon, 30 percig sütöttem. 

És akkor két kép magáról a tökházról, egyelőre még a figurák nélkül:










És a mindig dolgos Manócska:





Varjú bácsi:





Mazsola:





... valamint a kis Tádé :-)





És együtt :-)





Néhány pillanatkép a tökház életéből - Mazsola a kályhalyukban:






Reggeli a kertben:





Mazsola fürdik :-)





Tádé szundikál:





Persze az igazi kalandok majd csak később kezdődnek, szakértő kezekbe kerülve, az átadás után... :-)
















27 megjegyzés:

  1. Úhhh, de mesésen csodás! Hatalmas boldogság lesz a Kisebbiknek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívből remélem, hogy így lesz :-)

      Törlés
    2. Most már túlvagyunk az átadáson jó pár nappal, és tényleg óriási boldogság volt, azóta is csak ezzel játszik, úgy örülök neki!

      Törlés
  2. Gratulálok!
    Gyönyörű!🌸

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szuper dolgokat készítesz! Ez lesz a következő kézműveskedésem. Tőled kapott ötlet alapján most készül Bogyó és Babóca a 2 és fél éves lánykámnak. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, de jó, biztosan hatalmas öröm lesz belőle :-)

      Törlés
  4. Ha a Kisebbik elégedetlen volna a tökházzal, én boldogan elfogadom! :-D Gyerekkorom legkedvesebb mesefigurái a kis zöld malac és a bölcs Manócska, akit a nagymamám alakított pompásan, ha szerepjátékra szottyant kedvem. Szívmelengető emlékeket idéztél fel, köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mennyire jó lehetett játszani a nagymamáddal, annyira szép emlékek lehetnek ezek! Én is majd éppen egy ilyen nagymama szeretnék egyszer lenni, aki bármikor eljátssza Manócskát, ha egy kis zöld malac igényli :-)

      Törlés
  5. Nagyon aranyos lett, még én is szívesen játszanék vele. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őszintén szólva én is úgy vagyok vele, hogy biztosan örömmel fogok a Kisebbikkel tökházazni :-)

      Törlés
  6. Hát... erre már szavaim sincsenek...!
    Biztos sokan tudnak szép gyurmafigurákat készíteni, vagy akár "majdnem papírmasé" tökházat is (bár te celluxhasználatban is verhetetlen vagy! ;-) ), de ez a mesevilág, ízével-színével-hangulatával-érzéseivel csakis és letagadhatatlanul Levendulalányos! (persze ki akarná letagadni? ;-) )
    Ismét csodásat alkottál...!
    Nekem is nagy kedvencem a mese, meg is van két könyv, kb negyven+ éves példányok, és alig várom, hogy esti mesévé lépjenek elő! De a kisfiam szerint a mesének az utolsó lapon van vége, úgyhogy most még előnyt élveznek esténként az egy vagy két mesét tartalmazó könyvek... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :-)
      A kisfiadnak van ám igazsága, úgyhogy az a megoldás, hogy egyben fel kell neki olvasni az egész könyvet :-) :-)

      Törlés
  7. hat ez gyonyoru, es szivmelengeto!

    VálaszTörlés
  8. Rendszeresen olvasom és nagyon várom is a bejegyzéseidet, le vagyok nyűgözve rendszerint. De ez a tökház a lakóival mindent űberel. Egyszerűen fantasztikus lett, a fázisképeket látva nem is gondolná az ember, hogy a hétköznapi egyszerű és olcsó alapanyagokból mi mindent lehet alkotni.Legszívesebben én is nekifognék azon nyomban, bár az én fiam már felnőtt de anno nagyon szerettük Manócskáékat. Sőt most édeasapám is eszembe jutott, aki velünk együtt imádta nézni az esti meséket a TV-ben és ez volt az egyik kedvence.A mosolya most is előttem van. Ah de szép emlékek jönnek elő....Szóval, nagyon nyitva tartom a szemem, ha majd lesz unokám neki talán elkészíthetem meg sok mást is amit mind a munkáid inspirálnak. Ezt látva eszembe jutott, hogy hátha lenne kedved összehozni valami kis tündérbirodalmat is cserépben. Bár lehet, hogy már ez is van csak én lemaradtam róla. Üdvözlettel :Szilvi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan jó, hogy írtál apukádról, és úgy örülök, hogy ezzel a bejegyzéssel ilyen szép emlékeket idézhettünk fel! Én is valahogy úgy érzem, hogy erre a tökházra, a lakókkal együtt, mindig emlékezni fognak, főként a Kisebbik, mert amióta átadtuk, csak ezzel játszik...
      Hű, cserepes talán tényleg nem volt, de tündérház már igen, meg miniházakból is több :-)

      Törlés
  9. Ez annyira, de ANNYIRA aranyos lett!!! Mindig ámulok a kreativitásodon, de újra és újra meg tudsz lepni! :o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nagyon jó érzés :-) Köszönöm nagyon!

      Törlés